Rendhagyónak tűnhet, hogy sem a feleségem Ildikó, sem én tanult szakmámat tekintve nem vagyunk borászok, de még csak mezőgazdászok sem.
Akkor tulajdonképpen mi adhat mégis alapot arra, hogy egy több mint 8 hektáros szőlő és borgazdaságot irányítsunk?
A kérdés persze költői, mert aki közelebbről ismer bennünket, az tudja - legalábbis itt Szekszárdon – hogy a Vesztergombi család a városban a legrégebbiek közé tartozik. Az ősök mind apai, mind anyai ágon földdel, mezőgazdasággal, szőlővel foglalkoztak.
Szőlővel, borral való bánást így ha akartam, ha nem, megtanultam (leginkább akartam, sőt ennek érdekében tanultam is).  A feleségem vezetékneve pedig mivel Schiller, kell, hogy szeresse a szőlőt és a bort.
Így 1999-ben közösen indítottuk el a Remete Bort.
A cég nevével is jelezve önálló utunkat.
Kedvenc borom a kadarka. Ez a szőlő illetve bor tette híressé Szekszárdot. Volt idő mikor kivágtuk.
Nem felelt meg a szocialista gazdálkodás követelményeinek. Mára ismét többek számára kezd népszerűvé válni.
Az örökölt és a vásárolt szőlőket újratelepítjük. Fajtaválasztékunkat olaszrizlinggel akarjuk bővíteni, jelezvén, hogy Szekszárdon a tüzes vörösborok mellett szép fehérborokat is lehet készíteni.
Nagy álmunk egy új feldolgozó lenne. A helye megvan. A felépítmény terve pedig a fejemben már sokszor egészen aprólékosan elkészült.

Most már csak a mienké a munka…